Lelki egészségünk harmadik alappillére, hogy kapcsolatban vagyunk! Hogy mivel?
- testünkkel
- önmagunkkal
- egymással
- a transzencenssel
1. Kapcsolat a testünkkel
Testünk a leghűségesebb társunk, "aki" fogantatásunktól halálunkig kísér bennünket. Mi is hűségesek vagyunk hozzá? Vagy kapcsolatunk inkább ellentmondásos, zaklatott, netán elutasító?
Testünk ápolása, karbantartása hozzátartozik lelki egészségünkhöz, és nem pusztán a külcsínről van itt szó! Egészséges életmóddal, sporttal, lazítással sokat tehetünk testünk külalakjának és egészségének javításáért. S miközben folyamatosan fejlesztjük, gondozzuk testünket, meg kell tanulnunk igent mondani rá - mindenestül! Minden porcikánkra, sejtünkre, külsőnkre és testünk belső világára egyaránt. Jóban lenni a testünkkel azt jelenti, hogy olyannak fogadjuk el, amilyen, és olyannak is szeretjük. Ha jóban vagyunk a testünkkel, képesek vagyunk hálát és bizalmat érezni iránta, máris nagy lépést tettünk pszichés egészségünk irányába is.
Testünk állapota nem független a "benne "lakó" állapotától, tehát elválaszthatatlan attól, amit életünk során átéltünk. Tükrözi érzéseinket, gondolatainkat, emlékeinket, s ezek kihatnak biológiai folyamatainkra is. Caroline Mysstól származik a gondolat, hogy a biológiánk a biográfiánk is egyben. Egészségi állapotunkat tehát nagy mértékben meghatározza, amit átéltünk. Testünk őrzi emlékeinket - s nagyon úgy tűnik, ez nem egy metafora csupán, hanem a legzsigeribb valóság! Tekinthetjük testünket élő, organikus rendszernek, amely a maga sajátos nyelvén folyamatosan kommunikál velünk. Fontos, hogy értsük őt, s szeretettel fogadjuk üzeneteit!
2. Kapcsolat önmagunkkal
Sokunkat neveltek úgy, hogy azt tanultuk meg: nem szabad kedvesnek lennünk önmagunkhoz. Az önbírálat, a kritika olyannyira beépült a személyiségünkbe, hogy eszünkbe sem jut: másképpen is csinálhatnánk. Ennek aztán számtalan kellemetlen következménye van. Gyermekkorunkban a szüleinktől érkező kritika mély nyomot hagy bennünk, és felnőttként a fejünkben folyamosan duruzsoló önbecsmérlő kommentátor olyan lesz, mint a szüleink Védekezésül azt kezdhetjük hinni, kizárólag akkor vagyunk méltók a szeretetre, ha tökéletesek vagyunk.
Természetesen az életünkben jelen lévő bármely fontos személy szerepet játszhat az önbírálat kialakításában: tanárok, rokonok, testvérek, edzők stb. Mire elérjük a felnőttkort, sokszor már nincs is tudatában ezeknek az élményeinknek, csupán a kíméletlen belső hang figyelmeztet újra önnön tökéletlenségeinkre. Úgy vélhetjük, az önbírálat segíteni fog a jövőben a hibák elkerülésében. Ez azonban a legkevésbé sincs így!
Mindannyian hibázunk. Ez közös emberi sajátosságunk. Egyikünk sem tökéletes. Amikor elítéljük magunkat, egyszerre öltjük magukra a bíráló és a bírált szerepét. Ráébredhetünk arra, hogy a gyengeség és a tökéletlenség az általános emberi tapasztalás része. Megérezhetjük, hogy mély kapcsolatban vagyunk embertársainkkal, akik az élet útját járják, és éppoly sebezhetőek és tökéletlenek, mint mi vagyunk. Ráadásul mi magunk megadhatjuk magunknak a nélkülözött és vágyott biztonságot és gondoskodást! Gyakorolhatjuk az együttérzés erényét - önmagunk irányába is.
Az önmagunkkal való együttérzés nem azt jelenti, hogy pozitív megerősítéseket mondogatunk önmagunknak. Távolról sem. Sokkal inkább azt, hogy pozitív, meleg érzelmeket fejezünk ki önmagunk iránt, amikor épp lehangoltak, tehetetlenek, vagy csalódottak vagyunk. Az önmagunkkal való együttérzés arról szól, hogy amikor például szomorúak vagyunk, akkor nem igyekszünk gyorsan valami vidámra gondolni, hogy elnyomjuk a bánatot (ez hosszútávon egyébként sem is hasznos), hanem megállapítjuk, hogy szomorúságot érzünk, elfogadjuk ezt, s ebből a lelkiállapotból támogatjuk együttérzően magunkat. Ez az attitűd segít átvészelni a viharosabb időszakokat is, és alapjává válhat az önmagunkkal kiépített teherbíró, szeretetteljes kapcsolatnak.
3. Kapcsolat másokkal
A delphoi jósda falára nem csupán a híressé vált "Ismerd meg önmagad" feliratot festették. A hagyomány szerint Thalész ókori filozófus azt írta a templom külső falára, ahol az érkező zarándokok jól látták: "Emlékezz meg barátaidról!".
Mentális egészségünk fenntartásához elengedhetetlenek a tápláló emberi kapcsolatok. Tudni szeretni és kötődni, bízni a másikban, képesnek lenni az intimitásra. Ez utóbbi nem a szexualitást jelenti. Az intim kapcsolat a fizikai közelségen kívül az érzelmi közelséget is magába foglalja. Legyen szó akár párkapcsolatról, akár baráti kapcsolatról, időnként képesnek kell lennünk önfeltárásra, vállalva a sebezhetőség kockázatát, s bízni abban, hogy a másik nem fog visszaélni bizalmunkkal.
A társas támogatás nem csupán lelkünknek tesz jót, hanem egészségi állapotunkat is pozitívan befolyásolja. Az egészségpszichológiai kutatások alátámasztják, hogy mind a fizikai, mind a lelki problémák száma lényegesen gyakoribb azoknál, akik magányosan, izoláltan élnek, akiknek nincs családjuk, kevesebb a barátjuk, és munkájuk során is kevesebb emberrel érintkeznek. A társas támogatás fontos egészségvédő faktor. Az emberi kapcsolatok megerősítik bennünk a szeretettség, az odafigyelés és a törődés érzését. Törekedjünk hát ilyen kapcsolatok kialakítására, fenntartására!
4. Kapcsolat a transzcendenssel
Mivel spirituális lények is vagyunk, a transzcendenciával, a "nálunk nagyobbal" is érdemes kapcsolatban lennünk pszichés egészségünk fenntartásához. Ez jelentheti - hitünk, meggyőződésünk szerint - az Istent, a Sorsot, az Életet, a Természetet, különféle szellemi erőket. Spiritualitásnak tekinthetjük mindazokat a gondolatokat, érzéseket és viselkedést, amelyeket a szakrális, Magasabb Erő kereséséért teszünk, elkülönítve a vallásosságtól és az ezotériától. Maslow értelmezésében a transzcendens szükségletek ö
Az önmagunkká válás
Ajánlott bejegyzések:
Lelki egészségünk első alappillére
Lelki egészségünk második alappillére
Oláh Kata pszichológus
Facebook: Testre szabott megoldás
Instagram: Oláh Kata_pszichológus
Bejelentkezés egyéni konzultációra: olah.kata.psy〈kukac〉gmail.com
