A lelki egészségünk és stabilitásunk második sarokkövét - Gyökössy Endre nyomán - e két szó jellemzi:

Tenni

Lenni

Mit jelent ez?

Tenni

Képesek vagyunk tevékeny, aktív életet élni, Mentális jóllétünkhöz elengedhetetlen, hogy úgy érezzük, értelmes, produktív az életünk. S bár más és más tevékenységben lelhetjük ezt fel, egyvalami mégis közös: nem élhetünk kiteljesedett életet, ha nem tudjuk azt érezni, hogy alkotó, hasznos módon vagyunk jelen a világban.

Lenni

Tudunk-e, merünk-e csendben lenni, befele figyelni, egyedül lenni. "Csak úgy", minden cél és haszon nélkül, szemlélődve, önmagunkra figyelve, külső zajok és ingerek nélkül. Ez jelenthet akár meditációt, imádkozást, vagy egyszerűen csak tudatos jelenlétet anélkül, hogy külső ingerek vonnák el a figyelmüket. Amikor látszólag nem csinálunk semmit, a pszichénk olyankor regenerálódik, s ekkor kerülhetünk kapcsolatba lényünk mélyebb rétegeivel is. 

E kettő ritmusa adja meg egészséges lelki életünk alapját.

A mai világban nagy lehet a kísértés arra, hogy mindig tegyünk valamit, mindig kifelé irányítsuk a figyelmünket, s a kérdéseinkre a választ is kívülről várjuk. Valami mindig leköti a figyelmünket. A metrón a közösségi oldal hírfolyamát görgetjük, hazaérve bekapcsoljuk a tévét, és este kilenckor még munkával kapcsolatos e-mailekre válaszolunk. Reggel első dolgunk ébredés után, hogy a telefonunk után nyúljunk, a reggeli készülődés közben rádiót hallgatunk.

Szinte minden arra van kitalálva a XXI. században, hogy szórakozzunk. Állandóan ingerek vesznek körül minket, és ha éppen csend van körülöttünk, mi magunk kezdünk ingereket keresni. A szórakoztatóipar újabb és újabb eszközökkel igyekszik kiszolgálni egyre növekvő ingeréhségünket, felérni egyre magasabb ingerküszöbünket.  Aki azonban állandóan „pörög”, az gyakran nem csak azért teszi, mert a világ erre készteti, erre csábítja. Sokszor arra is jó ez a nagy pörgés, hogy a figyelmünket kívül tartsa, elterelje valamiről, ami a benső világunkban van. Aki folyton aktív, folyton kifelé figyel, nem lesz képes lelassulni, regenerálódni, feltöltődni. 

Sokszor egy-egy betegség az, ami végül lassításra, elmélyülésre, befelé figyelésre késztet. Jó néhány évvel ezelőtt járt nálam konzultáción egy vállalkozó. Elmondta, hogy szinte 0-24-ben, állandó készenlétben áll, vasárnap este nyolckor is e-mailekre válaszol, mert ha ő nem válaszol, akkor a konkurencia fog, s el is happolja a munkát. Éppen ezzel keresett meg, az állandó distressz, a folytonos standby-állapot következtében mindenféle tünetei kezdtek lenni. Önmagában egyik sem komoly, de hol itt fáj hol ott, regenerálódik sportolás után, egy megfázásból hetekig tart kilábalnia, s a munkában is mintha egyre többet hibázna… Ő is érezte, hogy nem jó az állandó készenléti állapot, ám azzal magyarázta, a vállalkozói lét már csak ilyen.

Aztán nyitottá vált rá, hogy keressük meg, az életformáján túl van-e még valami, ami táplálja az állandó készenléti állapotát? Kérdeztem, mióta érzi ezt. Elmesélte, hogy már az egyetem alatt is voltak ilyen élményei, mindig be is osztotta az idejét, jusson mindenre és mindenkire. Amikor még alkalmazottként dolgozott, akkor is szinte mindig el volt úszva a feladataival, rásóztak mindent, de ő meg is csinálta. Sőt, tűnődött el, igazából már általános iskolában is így volt. S egyszer csak, a történetek mélyén megelevenedett egy valamikori magányos, kétségbeesett kisiskolás kisfiú, akinek otthon sem jó, akit az iskolában is bántanak, s egyetlen öröme, hogy a tanító néni minden kérdésére mindig tudja a választ. Ezért aztán mindig minden tankönyvet előre elolvasott, előre felkészült, sokszor az iskolaszünetet is ezzel töltötte. A „pörgés” célja tehát kettős volt. Egyfelől megtanulta, hogy akkor kaphat elismerést, figyelmet, szeretetet, ha mindig mindenben száz százalékosan teljesít, mindig ugrik, amikor valaki kér tőle valamit. Másfelől a pörgés sikeresen elterelte a figyelmét arról a magányos és szomorú kisfiúról, aki ő volt egykor. A feloldást az hozta, hogy sikerült felvennie a kapcsolatot a benne élő, magára hagyott gyermekkel, megértőn, szeretettel kezdett kapcsolódni hozzá.

Van, aki azért "pörög", azért figyel folyton másokra, mert az tanulta meg, hogy máskülönben nem értékes, nem szerethető. Ők nehezen vagy egyáltalán nem tudnak nemet mondani. Mindig mások igényeit helyezik előtérbe, s ez felemészti erőtartalékaikat. Nem marad kapacitásuk önmagukra, a "lenni" üzemmódra

Az egyik pszichodráma csoportban a drámajáték során az egyik férfi résztvevő így panaszkodott: 

- Nem tudok nemet mondani.

- Te egy nő vagy? - kérdezett vissza a terapeuta.

- Nem, dehogyis! Férfi vagyok!

- Na látod. Nem arról van szó, hogy nem tudsz nemet mondani, hiszen most is tudtál. Inkább arról, hogy nem mersz vagy nem akarsz...

Az állandó elfoglaltság inverze, árnyéka, amikor passzivitásba vonulunk, halogatunk, vagy éppen felesleges tevékenységekkel töltjük ki az időnket. Ez sem valódi "énidő", hiszen ilyenkor valójában nem magunkra figyelünk, hanem az a célunk, hogy valahogy elüssük az időt. S bár az idő valóban eltelik, anélkül telik el, hogy mi bármiféle tartalmas, értelmes, építő dolgot hoznánk létre. Észre sem vesszük, hogy miközben agyonütjük az időt, saját lelki egészségünket, stabilitásunkat is agyonütjük. 

Mentális jóllétünk második alappillére tehát, hogy megfelelő ritmusban tudunk aktív, produktív életet élni, és visszahúzódni, befelé figyelni, elcsendesedni.

Oláh Kata pszichológus

Facebook: Testre szabott megoldás

Instagram: Oláh Kata_pszichológus

Lelki egészségünk első alappilléréről ebben a bejegyzésben olvashatsz.