Mit tehetünk magunkért: boldogságunkért, egészségünkért? Miként lelhetünk rá erőforrásainkra, hogyan aknázhatjuk ki őket? Hogyan élhetünk teljes, elégedett életet? Hogyan növekedhet az életünk? Pszichológusként elsősorban ezek a kérdések érdekelnek, s abban segítem a hozzám fordulókat, hogyan találhatnak rá ezekre a válaszokra önmagukban, a saját életükben. Tudom, hogy nem léteznek konzerv válaszok. Ebben a bejegyzésben, egy hosszabb sorozat első részeként azt járom körül, melyek a pszichés egészség alappillérei a XXI. században.

Az egészségről, azon belül is a lelki egészségről többféle meghatározás született. A WHO 1946-os Alkotmányának előszavában az egészség alábbi definíciója szerepel: „Az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota, nem pusztán a betegség vagy fogyatékosság hiánya.” Gyorsan le is szögezhetjük, hogy ez a meghatározás inkább hosszú távon elérendő cél, mintsem minden ember mindennapi állapota. Mégis, milyen jó lenne, ha ez most még idealisztikus megfogalmazás egyszer mindannyiunk számára valóság lenne! Annak körvonalazásában, hogy melyek a lelki egészségünk legfontosabb sarokkövei, Gyökössy Endre református lelkipásztor és pszichológus gondolatait hívtam segítségül.

Ismerve szeretni, szeretve ismerni - önmagunkat

Pszichés egészség elképzelhetetlen anélkül, hogy ismerjük, elfogadjuk és szeressük magunkat. Könnyen lehet, hogy az önismeret már a könyökünkön jön ki. Tudjuk, hogy már a görögök is azt mondták, "Ismerd meg önmagad!", de mégis mi a csudát üzenhet nekünk ez az ókori jósda falán feltűnő felirat? Hogyan ismerhetjük meg magunkat? 

Lehámozni magunkról azt:

• akinek gondoljuk magunkat
• akinek mutatjuk magunkat
• akinek mások mondanak minket

Túljutni mindezeken, s mélyen, belül rátalálni lényünk magjára, választ találni arra a kérdésre: ki vagyok én valójában?

Ez bátor szembenézést igényel, és erre – úgy vettem észre – nem mindenki nyitott. Sokan jönnek el önismereti csoportba, vagy keresnek fel egyénileg, akár valamilyen tünettel, akár az önmegismerés mélyebb igényével. Beszélgetni kezdünk, s egyszer csak kirakják a stoptáblát. Eddig és nem tovább. Lehet olyan, hogy valamivel túlságosan nehéz szembenézni. Volt, aki kerek perec kijelentette egy egyéni konzultáció kétharmadánál: „Ne haragudj, én nem akarok ilyen lelki dolgokkal foglalkozni, pláne nem a múlttal! Én azért jöttem, hogy meggyógyuljak!”. Nem haragudtam. Inkább elszomorodtam, hogy nem fogok tudni a hasznára lenni, hisz én azt tanultam, hogy az út a gyógyuláshoz – önmagunkon keresztül vezet…

S itt van a kulcs: az út önmagunkhoz önmagunkon keresztül vezet! Nem tudjuk megkerülni a találkozást önmagunkkal, benső világunkkal. Ez a találkozás néha derűs és napfényes, néha borús vagy éppen viharos. Nem tudunk elegánsan kitérni, bypassokat beépíteni, kerülőutakat keresgélni. Lehet, hogy megpróbáljuk, de hosszú távon nem érjük el a várt eredményt - nem jutunk közelebb önmagunk lényegi részéhez.

Ne csak ismerd, szeresd is!

Természetes, hogy néha nagyon nehéz, amikor egy fénysugár bevilágít valahova, amire nem esik jól ránézni. Mindannyiunknak vannak ilyen részei, ilyen vonásai. S mindannyiunkban ott lakik „az a másik énünk”, akit a jungiánus lélektan úgy ismer, hogy az árnyékszemélyiség. „Ő” tartalmazza tulajdonképpen mindazt, amivel nem akarunk vagy nem merünk szembesülni, és nem akarjuk elfogadni sem. Gyakran ide száműzzük a fájó érzéseinket is. Gyökössy Endre úgy hívja őt: „a sötét felebarátunk”. Hátborzongatóan gyönyörű megfogalmazás.

Nincs lelki egészségünk, ha nem tudunk igent mondani önmagunkra. Külsőnkre és belső világunkra egyaránt - mindenestül. Paradox módon a változásnak is ez a feltétele. 

Fontos, hogy az a fény, amellyel bevilágítunk pszichénk rejtett zugaiba, meleg fényű legyen. Hogy ne csupán ismerjük magunkat, de megértő szeretettel tudjunk önmagunkra tekinteni. Csak akkor tud ugyanis az önismeret egyszersmind önszeretetté is válni. A hideg színhőmérsékletű lámpa mellett élesen látjuk a hibáinkat. Úgy tűnhet, rengeteg baj van velünk, sokat kell „dolgozni magunkon”, egy életen át gyomlálgathatjuk magunkat.

Jobban járunk, ha inkább egy meleg fényű lámpást fogunk a kezünkbe, amikor felfedezzük önmagunkat. Ennek a lámpásnak a megtalálásában tud segíteni egy tapasztalt, empatikus, meleg szívű segítő szakember is. Egy barátságos fényű lámpa világánál képesek leszünk szeretetteljes együttérzéssel tekinteni önmagunkra, s önostorozás helyett szelíden átölelni azt a valakit, akik vagyunk. Mindenünkkel együtt. S ha ezt meg tudjuk tenni, elmondhatjuk, hogy lelki egészségünk első alappillére stabilan áll.

Ha tudjuk, hogy kik vagyunk, s meg is vagyunk békülve azzal, akik vagyunk – akkor ki is tudjuk teljesíteni adottságainkat. Akkor meg is tudjuk valósítani önmagunkat.

Oláh Kata pszichológus

Facebook: Testre szabott megoldás 

Instagram: Oláh Kata_pszichológus