"Császároztak? Akkor te nem is szültél!"

"Programcsászár? Szóval a könnyebbik utat választottad!"

"Császár lett a vége? Akkor számolj vele, hogy tejed se lesz, és a kötődéssel is gondok adódhatnak!"

Mi a közös ezekben a kissé lesajnáló hangulatú mondatokban? Az, hogy - fogalmazzunk finoman - mindegyik csacsiság. És írjunk bár 2021-et, nevezzük magunkat információs társadalomnak, még mindig rendszeresen elhangzanak ilyen és ehhez hasonló a mondatok. Így annak apropóján, hogy április a császármetszéssel kapcsolatos informálódás, közbeszéd hónapja, érdemes és kell is beszélni róla.

Íme 8 + 1 tény a császármetszésről.

1. A császármetszés, vagy ahogy orvosi körökben gyakran emlegetik, a szekció (latin neve sectio caesarea) rutin eljárásnak számító, ám attól még nagy hasi műtét, melyből az édesanyának fel kell épülnie. A legtöbb kórházban ma már a szülés után 6-8 órával lábra állítják (mobilizálják) az anyákat, és ha a protokoll szerinti hat hetes kontrollon az orvos mindent rendben talál, akkor legtöbbször minden további tájékoztatás nélkül zöld utat ad (a sporthoz, a házasélethez stb.).
Szó sincs azonban arról, hogy 6 óra vagy 6 hét elegendő lenne a teljes regenerálódáshoz! Mint minden nagy horderejű operáció után, a testnek idő kell, hogy meggyógyítsa önmagát és fokozatosan visszatérhessen a várandósság előtti működéséhez. Arról, hogy mi történik az operáció során, és mi magunk mit tehetünk a felépülésünkért, a Császárvonal szakmai oldalán találhatunk kiemelkedően hasznos és sokrétű információkat. A szakemberek abban is iránymutatást adnak, hogy esetleges nehézségek esetén hová, kikhez fordulhatunk. Szívből ajánlom ezt a weboldalt, a hozzá tartozó közösségi oldalakat és a mobilapplikációt is, akár császármetszésre készülés esetén, akár az operáció után.

2. Ma Magyarországon a császármetszések aránya kb. 40%. Sok szakember ez szerint indokolatlanul magas (pl. a WHO ajánlásához képest). Pszichológusként nem kompetenciám ennek megítélése, az azonban biztos, hogy nagyon sok édesanya érintett. Császármetszésre kerülhet sor egy előre tudott időpontban (tervezett vagy programcsászár). Ez akkor a legvalószínűbb, ha előre tudható, hogy a természetes szülés (illetve a vajúdás) veszélyeztetné az édesanya vagy a magzat egészségét. Sürgésségi császármetszésről akkor beszélünk, amikor a megindult vajúdás közben észlelt komplikáció indikálja az életmentő operációt. 

3. A császármetszés nem a szülés "könnyebbik" módja. Magyarországon a hatályos jogszabályok értelmében akkor végezhető el a műtét, ha a hüvelyi úton történő szülés kockázata nagyobb vagy közel azonos, mint az operációé. Hivatalosan tehát az édesanya erről nem dönthet, nem kérheti - alapos orvosi indokok hiányában - a terhesség műtéti befejezését. Az, hogy az anya így szeretne szülni, nem műtéti indikáció tehát. (Persze bizonyára van az a pénz és van az az orvos, de ez kívül esik ezen a diskurzuson.)
Mint minden mesterséges beavatkozásnak, a császármetszésnek is megvan a felépülési ideje, és a lehetséges kockázatai, szövődményei. (Erről szintén sokat olvashatunk a Császárvonal tudástárában.) A fájdalom megélése egy meglehetősen szubjektív élmény, ám nagyon sok nő, aki szült hüvelyi úton és császármetszéssel, számol be arról, hogy az operáció utáni, akár hetekig elhúzódó fájdalom jóval nagyobb mértékű, mint a természetes szülést követően, és a regeneráció ideje is összehasonlíthatatlanul hosszabb. Nem beszélve arról, hogy friss, fájó hasi sebbel is ell kell látni az újszülött babát.

4. A császármetszés is szülés! A hétköznapi beszédben, anyukás csoportokban vagy szimplán csak a homokozó mellett gyakran elhangzó mondat, hogy aki császárral szült, az nem is szült valójában. Tény, hogy ily módon a vajúdás és a kitolás részlegesen vagy teljes mértékben elmarad, ám semmiben sem kevesebb az az édesanya, aki a műtőasztalon hozza világra a gyermekét! A szülés az szülés, történjen bármilyen körülmények között. Egyre elterjedtebb a hasi szülés megnevezés is, mely szintén azt erősíti, hogy a császármetszés nem kevesebb (és nem is több), mint a hüvelyi szülés, hanem más. 

5. Önmagában a császármetszés nincs hatással a szoptatás vagy a kötődés alakulására. Szó sincs tehát arról, hogy a "császáros" anyák ne tudnának szoptatni vagy hogy a "császáros" babák ne tudnának a későbbiekben biztonságosan kötődni. A szoptatás sikerességét számtalan biológiai és lélektani tényező befolyásolja. A kötődés alakulását pedig korábbi posztokban részletesebben körüljártuk.

6. A császármetszés nem szükségképpen traumatikus élmény. Manapság is rengeteg tévhit kering a császármetszés pszichológiai következményei körül. Elterjedt - ám téves - elképzelés, hogy a műtéti szülés mindenképpen traumatikus mind az édesanyára mind az újszülöttre nézve. Egyre több kutatás erősíti meg, hogy a születésünk élménye maradandó hatást gyakorol ránk (még ha nem is emlékszünk rá). Nem kapunk ennyire egyértelmű eredményeket, ha azt akarjuk vizsgálni, hogy önmagában az a tény, hogy egy gyermek császármetszéssel jött világra, befolyásolja-e, és ha igen, milyen módon és mértékben a személyiségfejlődését. Az operáció lehet traumatizáló mind az anyára, mind az újszülöttre, mind pedig az anya-gyermek kapcsolatra nézve, azonban egy jól megélt vagy feldolgozott császármetszés komoly motivációs bázisul és erőforrásul is szolgálhat.  

7. Van, hogy a császármetszés valóban traumatikus élmény az édesanya számára. A posztpartum (szülés utáni) depresszió kialakulásában a császármetszés számottevő rizikótényező. A szülésélmény minden édesanya számára meghatározó. Még akkor is időbe telhet feldolgozni, integrálni, ha alapvetően pozitívnak élte meg az anya. Ha pedig negatív érzések kapcsolódnak hozzá, akkor egyértelműen "nehezített pálya" a szülés feldolgozása. Adott esetben akár szakember segítségére is szükség lehet.
Az olyan mondatok, mint "örülj, hogy egészségesek vagytok, csak ez számít" a legjobb szándék ellenére is rombolóak lehetnek, hiszen az anya élményeit, érzéseit érvényteleníti, veszi semmibe. Ez az átkeretetés csakis akkor lehet érvényes, ha maga az édesanya jut el idáig úgy, hogy feldolgozta és integrálta a szülés tapasztalatait és békességre tud jutni ebben. Legyünk türelmesek, megértőek és empatikusak önmagunk és egymás irányába. 

8. Egyszer császár, nem mindig császár! Sokan a mai napig úgy tudják, hogyha valaki egyszer császármetszéssel szült, akkor utána már csakis így hozhatja világra a többi gyermekét. Ez azonban szerencsére nem igaz. A következő szülés módja nagy mértékben függ attól, hogy az előzetes császármetszés milyen indokkal történt. Ha ez az ok nem ismétlődik, akkor nagy esély van a természetes szülésre. Ma már egyre több a sikeres VBAC (császármetszés utáni hüvelyi szülés - Vaginal Birth after Caesarean, innen a rövidítés). Ha az előző császármetszést indikáló okok nem állnak fenn, akkor egyre több kórház és orvos támogatja a hüvelyi szülést. Érdemes tájékozódni az egyes intézmények protokolljáról, és (ha van), az orvosunk szemléletmódjáról. A legtöbb esetben a természetes szülés anyai és magzati kockázata alacsonyabb - még előzetes császármetszést követően is. 

+1 A császármetszést nem lehet "bevonzani"! Ma már sok édesanya tudatosan készül a szülésre, esetleg szülésfelkészítő kurzuson is részt vesz, tájékozódik. Sokan azért nem foglalkoznak a csszármetszés eshetőségével, mert attól tartanak, ha már csak gondolnak rá, akkor "bevonzzák". Ez azonban nem igaz. "Bevonzani" (jelentsen ez bármit) egy operációt nem lehet. A legjobb módja annak, hogy - amennyire ez lehetséges - , mi irányítsuk az események alakulását, hogy felkészülünk, amire csak lehet, és tájékozottan, tudatosan indulunk el életünk talán legmeghatározóbb élménye, a szülésünk felé.