Életünk során a legtöbben - sőt, talán túlzás nélkül állíthatjuk - mindnyájan élünk át nehézségeket. Mindnyájan szenvedünk, hosszabb vagy rövidebb ideig, kisebb vagy nagyobb mértékben. Hol testileg, időnként lelkileg, sokszor mindkétféleképpen. A szenvedés az életünk része, elkerülhetetlen velejárója. Olyannyira igaz ez, hogy több világvallás is igyekszik kiutat, szabadulást kínálni belőle. Ám akár azonosulunk ezekkel a gondolatokkal, akár nem, az biztos, hogy a nehézségek átélése emberi sorsunk közös eleme. Összeköt embertársainkkal az a tény, hogy életünk során mindannyian élünk át nehézségeket, fájdalmas vagy éppen embert próbáló időszakokat.

Gyökössy Endre református lelkipásztor és pszichológus úgy véli, pszichés egészségünk és jóllétünk egyik legfontosabb sarokköve, hogy képesek legyünk "helyesen szenvedni", azaz:

Értelmet találni a szenvedésben

 Azt gondolom, hogyha ez sikerül, akkor nem járunk messze attól sem, hogy saját életünk személyes értelmét megtaláljuk. Vagy legalábbis, ráérezzünk egy olyan belső ösvényre, amely iránytűnk lehet, legyenek bármilyenek is az aktuális körülményeink. Meggyőződésem, hogy az életünk és a szenvedésünk értelmét csakis egyénileg találhatjuk meg. Saját válaszaink felkutatásához magunknak kell megrajzolni a térképet - menet közben akár. Nincsenek sem instant, sem általános receptek.

Az a kincs, amit végül találunk, személyre szabottan a mi ajándékunk lesz majd. 

Mégis, mit készítsünk be a hátizsákunkba, ha úgy határozunk, hogy felfedező útra indulunk? Mi az, amire szükségünk lehet? Ezzel kapcsolatosan három útravaló tűnik most nekem fontosnak.

1. Perspektívaváltás

Éljünk át bármilyen nehéz időket is, tartson a szenvedés mégoly hosszú időn át, az egészen biztos, hogy nem tart örökké. Idővel minden nehézség könnyebbedik, elcsitul vagy legalábbis csillapodik. Lehet, hogy aktuálisan nehéz heteket-hónapokat élünk át, de ha az egész életünk időtartamát nézzük, akkor ez az időszak máris rövidnek, szinte pillanatnyinak tűnik. Hiszen éltünk már át jobb időket és fogunk is még. Ne engedjük, hogy az aktuális nehézség olyannyira eluraljon bennünket, hogy végül úgy érezzük, ebből soha nem lesz kiút. Az, hogy voltak, vannak és lesznek örömteli, boldog pillanatok az életünkben, éppolyan elidegeníthetetlen része közös emberi sorsunknak, mint a szenvedés. E tágabb, akár az egész életünket felölelő perspektívából szemlélve máris könnyebben vihetőnek tűnhetnek a terheink.

2. Nem gyarapítjuk tovább a szenvedést

Lett légyen bármilyen kilátástalan a helyzetünk, mindig dönthetünk úgy, hogy ebből minél kevesebbet adunk tovább. A szenvedés elmélyítheti empátiánkat, együttérzésünket embertársaink iránt, s határozhatunk úgy, hogy mi magunk nem leszünk további szenvedések forrása. Eszközeinkhez mérten cselekedhetünk: lehet, hogy pusztán az együtt érző kedvesség, egy jó szó vagy éppen egy apró jócselekedet az, amit megtehetünk. Vagy pusztán annyi, hogy nem bántunk másokat, sem szavakkal, sem tettekkel, sem sehogyan.

3. Megválaszthatjuk, hogy kiért vagy miért szenvedünk

Abba, hogy átélünk egy nehézséget vagy nem, legtöbbször nincs túl sok beleszólásunk. A döntési szabadságunk abban rejlik, hogy a szenvedés irányát megválaszthatjuk. Pál Feri atya egyszer így fogalmazott: mondhatjuk azt, hogy valaki vagy valami miatt szenvedünk, de nem biztos, hogy érdemes ebben a beszűkültebb perspektívában maradnunk. Ha a szenvedés egyszer elkerülhetetlen, megválaszthatjuk, hogy kiért vagy miért akarunk szenvedni? Kiért vagy miért vállaljuk ezt az egészet? Aki(k)ért vagy amiért meg is éri... Az atya Dosztojevszkijt is megidézi, aki ezt mondja: "Szeretnék méltó lenni azokra a szenvedésekre, amelyeket az életemben megélek ".

Továbbgondolva mindezeket, arról is eltöprenghetünk: mit hiszünk arról, hogy minek vagy kinek a kezében van az életünk? S abban is van belső szabadságunk, hogy az életünket oda és annak szenteljük, annak a kezébe tesszük, akinek vagy aminek akarjuk. Bármikor feltehetjük a kérdést, hogy mi alapján szeretnénk élni? 
S amikor erre valamiféle válasz körvonalazódik bennünk, akkor tudhatjuk: rátaláltunk saját benső személyes erőforrásaink kincsesbányájára is.