Az előző bejegyzésben körüljártuk a kötődés fogalmát. Ebben a posztban folytassuk azzal, hogyan kötődünk másokhoz!

Arról már beszéltünk, hogy a kötődés mindenképpen ki fog alakulni a baba részéről azok felé a személyek felé, akikkel gyakori napi kapcsolatban van. Leggyakrabban ezek a szülők, de mint mondottuk, nem szükséges vérségi kötelék a létrejöttéhez. Az első életév végére már egyértelműen kialakulnak a hierarchikusan szerveződő kötődési kapcsolatok. A kötődési hierarchia a személyekkel kialakult interakció mennyiségétől függ, tehát az lesz az elsődleges kötődési személy, akivel a gyermek a legtöbb időt tölti, akivel a legtöbbet van kapcsolatban. Ez leggyakrabban az anya. (Az egyszerűség kedvéért így én is anyát írok, de amikor erről beszélünk, akkor jusson eszünkbe, hogy bárki más is lehet elsődleges kötődési személy.) Az anyán kívül kötődhet a kisbaba másokhoz is, akikkel gyakran érintkezik. Itt csakis a gyakoriság számít. A baba kapcsolatban szerzett kedvező vagy kedvezőtlen tapasztalatai nem a hierarchia alakulását befolyásolják, hanem a kötődés minőségét.

A kötődés minősége az interakciók minőségétől függ.

 A kötődés hierarchiája független a  kötődés minőségétől. A hierarchiában első helyen álló kötődés tehát nem biztos, hogy érzelmi biztonsággal is párosul.

Mit jelent a kötődés minősége?

A lélektan kötődési stílusokat ismer:

• biztonságos kötődés (B)
• bizonytalan kötődés, ezen belül: A. bizonytalan/elkerülő és C. bizonytalan/ambivalens (szorongónak is nevezik)
• dezorganizált kötődés (D)

Mindegyiknek megvannak a maga sajátságai, kialakulásának feltételei és kihatással vannak arra, hogy a későbbi életszakaszainkban hogyan tudunk majd kötődni (pl. a párunkhoz).

Lássuk a kötődési stílusokat részletesen!

Biztonságos kötődés:

A biztosan kötődő baba biztonságban érzi magát az elsődleges gondozója mellett, aki biztos bázisként, menedékként szolgál. Jelenlétében a baba szívesen tölt időt környezete felfedezésével, el mer távolodni tőle, hogy játszva fedezze fel a környezetét. (A fejlődéslélektan explorációnak, exploratív játéknak nevezi ezt.) Élénk tiltakozásnak ad hangot, ha rövid időre is elválasztják édesanyjától, ám ha anyja visszatér, könnyen megnyugszik és folytatja a játékot. A gyermek belső munkamodellje: a világ alapvetően biztonságos, ő maga szerethető és számíthat arra, hogy jelzéseire reagálnak, szükségleteit kielégítik. 

Bizonytalan/elkerülő kötődés:

A baba látszólag nem is törődik az anyukájával, kevés érzelmet mutat akkor is, amikor az rövid időre távozik, amikor pedig újra megjelenik, nem keresi a társaságát. Az anya láthatólag nem funkcionál biztos bázisként. Bár úgy látszik, a baba nem sok érzelmet mutat, amikor az anya távozik vagy visszatér, a szeparáció mégis erős élettani stresszt okoz, mely mérhető és kimutatható. A baba azonban ezt nem jelzi, nem kér, mint ahogyan sokszor nem is kap támogatást, segítséget az érzelemszabályozáshoz, az önmegnyugtatáshoz. Így aztán elválik egymástól, amit a gyermek átél, és amit kimutat, jelez a környezet felé.

Bizonytalan/ambivalens kötődés:

A baba láthatóan szorong, stresszt él át. Hiába van jelen az anya, a gyermek kevéssé mer eltávolodni tőle. Egyszerre mutatja a kontaktuskeresés és az elutasítás jeleit. (Ezért ambivalens kötődés a neve.) Az anya viselkedése általában kiszámíthatatlan, következetlen. A kisgyerek az exploratív játék helyett az ideje nagy részében az anyán "csüng", energiája nagy részét az anya közelben tartására fordítja, ám amikor az anya egy rövid távozást követően visszatér, gyakran mutat dühöt és nehezen megvigasztalható.

Dezorganizált kötődés:

Ellentmondásos, szervezetlen kötődés, az adott helyzetben gyakran céltalan, funkciótlan viselkedéselemek jellemzőek. Bántalmazó, durván elhanyagoló gondozói viselkedés esetén jelenik meg. A baba lehangolt, közönyös, ad hoc jelleggel fedezi fel a környezetét vagy vonul vissza, hiányzik a koherens kötődési stratégia. 

Ez a négy kötődési stílus nagyjából lefedi a populáció egészének jellemző mintázatát. Természetesen előfordulhat, hogy egy baba egyáltalán nem lesz képes a kötődésre, ez azonban akkor történhet meg, ha nincs az életében állandó, stabil gondozó. A gyermek így senkire sem számíthat, nincs, aki ráhangolódjon, akitől biztonságot várjon. Ez gyakran együtt jár a testi és a kognitív fejlődés elmaradásával, és csakis állandó gondozók nélkül felnőni kénytelen gyermekek esetében jelenik meg. 

A harmadik részben arról lesz szó, mire van szüksége a babának a biztos kötődés kialakulásához, azaz szülőként, gondozóként mivel járulhatunk hozzá gyermekünk egészséges fejlődéséhez.