Ha ennek a posztnak azt az alcímet adtam volna, hogy "a pszichológus tanácsai", akkor lehet, hogy jobban futna. De hát a marketing sosem volt az erős oldalam. Inkább legyen ez egy 10 hónapja kialvatlan anya gyakorlatai tippjeinek gyűjteménye, szigorúan szubjektív lista. Még az is megeshet, hogy nyomokban ellentmondásokat tartalmaz! Mindenesetre, nekem ezek váltak be - egyik sem a tuti módszer, de mind a könnyebb mindennapokat szolgálja. 

1. Jó sok szénhidrát

A testünk kimerült, energiára van szüksége. A fáradt agyunknak és megviselt idegrendszerünknek pedig glükózra. Méghozzá gyorsan mozgósítható, instant energia kell! Ezt legjobban a gyorsan felszívódó szénhidrátokból tudjuk megszerezni: csoki, keksz, péksütemények. Azt is észrevettem, hogy minél kevesebbet alszom, annál inkább megkívánom ezeket, s annál kevésbé vágyom egy nagy tál barnarizsre lencsével és brokkolival. Nem véletlenül! Egy kis kényeztetés a pszichénknek is jót tesz, hát engedjünk a kísértésnek (időnként). 

2. Mégse olyan sok szénhidrát

A gyorsan felszívódó (egyszerű) szénhidrátok gyorsan megemelik a vércukorszintünket, majd szorosan a nyomában az inzulintermelésünk is felpörög. Hamar feléljük ezeket az üzemanyagokat, ám a tápértékük szinte nulla, így hosszabb távon nemhogy támogatnánk, hanem még jobban lemerítjük a szervezetünket. Ráadásul ezek üres kalóriák csupán, tápértékük elhanyagolható. A növekvő fenekünket nézni pedig elég szomorú látvány, ne rontsuk ezzel még jobban az egyébként sem túl rózsás hangulatunkat. A testünknek fokozott támogatásra van szüksége, ne terheljük nehezen emészthető ételekkel, junk fooddal. Tápláljuk inkább friss zöldséggel-gyümölccsel, megnövelt vitamin- és nyomelembevitellel. És ne feledjük: a kialvatlanság egyszer elmúlik, a kilók viszont megmaradnak, szóval figyeljünk oda az egészségünkre.

3. Testmozgás

Furcsa lehet, hogy kimerült állapotban a mozgást propagálom, de úgy tapasztaltam, a fizikai aktivitás még erre is gyógyír. Természetesen nem most kell megdönteni az egyéni rekordunkat, de egy órás séta a friss levegőn, tartásjavító gyakorlatok (ha másra éppen nincs is erőnk), jobb napokon pedig egy könnyed, teljes testünket átmozgató gyakorlatsor csodát tesz! A testünk felfrissül és a kedvünk is garantáltan jobb lesz.

4. Aktivitás

Nagy lehet a kísértés, hogy a kanapén vagy a földön ülve punnyadjunk és üres tekintettel bámuljuk a telefonunkat (vagy csak magunk elé), ha a gyerekek épp jól eljátszanak. De egy kis takarítás vagy rendrakás is felszabadító érzés. Lehet, hogy épp csak a tükröt töröljük le, vagy az edényeket van időnk sebtiben elmosni, esetleg egy mosás-teregetés nagyágyút vetünk be, vagy meglocsoljuk a virágokat, jobban fogjuk érezni magunkat utána. Megnyugtató, ha rend és tisztaság vesz körül minket (természetesen az aktuális lehetőségeinkhez mérten). Ráadásul ez az a területe az életünknek, amit kontrollálni tudunk (ellentétben azzal, hogy mennyit alszunk). Fontos viszont, hogy ne támasszunk túlzott elvárásokat magunk felé: nem biztos, hogy a nagytakarításnak, ablakpucolásnak, a könyvek egyesével portalanításának most van itt az ideje. "Tartsd meg a rendet, és a rend is megtart téged." - Szent Benedek és a pálosok jelmondata örök érvényű igazság. 

5. Segítségkérés

Igazából ennek kellene az első helyen állnia, de anyaként sokszor hajlamosak vagyunk a gyermekeink kedvéért a végsőkig kizsigerelni magunkat. Ám ha úgy érezzük, már nem bírjuk tovább, kérjünk segítséget! A párunktól, a szüleinktől, fizetett bébiszittertől akár - attól, aki elérhető. (Covid-19 idején ez nehezen megoldható, de bízunk benne, hogy a járvány megszűnik, s ha mi esetleg még mindig nem aludnánk, forduljunk bátran családunkhoz, barátainkhoz.) Nyilvánvalóan ők nem tudnak helyettünk aludni, de a legelfoglaltabb apukát is meg lehet kérni, hogy délután vagy hétvégén vigyázzon a babára, mi pedig elvonulunk aludni. Egy-két óra is életmentő ilyenkor. Nem a jó anyaságunk mércéje, hogy mindent kibírunk, nem kell minden terhet egyedül cipelnünk! 

6. Nappali alvásidő = énidő

Az "aludj, amikor a baba alszik" jótanács sajnos nem mindig működik. Nálam például egyáltalán nem vált be, mert sokszor csak fél óra az alvásidő (jobb esetben egyszerre alszanak az ikreim, de gyakran van, hogy felváltva vagy átfedéssel). Én stresszes lettem attól, hogyha egyszerre tettem is le őket, akkor ketyegni kezdett az óra, már csak 25 perc, már csak 20, már rég aludni kéne, mindjárt kelni fognak... Így ezt elengedtem. De abból sosem engedtem, hogy a gyerekek alvásidejét azzal töltsem, ami jólesik nekem és feltölt: bekucorodni egy könyvvel a takaró alá, felhívni egy barátnőmet, tornázni egy kicsit vagy nyugodtan végigenni egy étkezést. (Ezek a posztok is alvásidőben készülnek, kizárólag azokon a napokon, amikor van kedvem írni.) Eleinte nehezen engedtem meg magamnak, hogy az alvásidőben ne a házimunkával akarjak haladni, de aztán megértettem: szükségem van arra, hogy kikapcsolódjak, és hagytam a dagadt ruhát másra.

7. Napfény és friss levegő

"A séta a legjobb orvosság." - mondta (állítólag) Hippokratész, és bátran higgyünk neki! A napfény mennyisége persze nem rajtunk múlik, de a friss levegőre bármikor kimehetünk. Gyerekkel egyébként is elengedhetetlen a mindennapi séta: hordozóval, babakocsival, nyuszimotorral, ahogy jólesik. Garantáltan jobb kedvre derít minket is! És ne adjuk fel a reményt: a friss levegőn tartózkodás ugyanis jót tesz az alvásnak. Bár én egyelőre nem vettem észre közvetlen összefüggést, mégis minden nap megyünk sétálni rendületlenül, és ez a nap egyik fénypontja. Ha a nap is süt és épp tavaszodik, az külön jólesően simogatja fáradt lelkünket. 

8. Korábban lefeküdni este 

Triviálisnak tűnhet, de szintén életmentő tipp: este korán ágyba kerülni. A régi bölcsek szerint az éjfél előtti alvás pihentetőbb, így értékes időt nyerhetünk, ha akár az esti altatást követően mi is nyugovóra térünk. Igen, ilyenkor be kell áldozni az esti programot, esetleg a közös időt a párunkkal, de hetente néhányszor ez is beleférhet, hogy tudjunk aludni. 

Barátnőm és anyatársam évekkel ezelőtt összeállított egy hasonló listát, itt olvashatóak az ő túlélési tippjei. Tartsa bennünk a lelket, hogy azóta ő már alszik! Egyszer mi is fogunk, ez egészen bizonyos. Addig pedig sok erőt kívánok minden kialvatlan szülőtársamnak!