"Bárcsak te is azt választanád, hogy otthagyod a börtönt, és elvégzed a munkát, hogy szabad legyél. Hogy megtaláld a szenvedésedben a magad életre szóló tanításait. Hogy megválaszd, milyen örökséget kapjon a világ. Hogy a fájdalmat örökíted tovább - vagy továbbadod az ajándékot."

Edith Eva Eger új könyvének, Az ajándék c. kötetnek zárómondatai ezek. Ajándék ez a könyv valóban. Vallomása szerint magának a szerzőnek is - nem is számított rá, hogy még egy könyvet megírhat A döntés után. Ajándék azoknak, akik valóban szabadok akarnak lenni a lelkükben - tartsa őket fogva bármi. Én is ajándékba kaptam kölcsön - váratlanul, egy nagyon kedves gesztussal egy csodás munkatársamtól. És ajándék talán az egész világnak - amikor ismét, újra háború dúlja fel Európát. 

Nehéz dolgom van, ha jó idézeteket szeretnék hozni a könyvből. Hisz gyakorlatilag minden sorát idézni lehetne, annyira esszenciális és értékes. Tömény és pontos térkép a saját lelkünkhöz, belső szabadságunkhoz és ahhoz, hogy valóban szeretni tudjuk önmagunkat és az életet. Dr. Edie (így írja alá a bejegyzéseit a közösségi médiában) mindig saját példával jár elöl. Nem tagadja saját szenvedéseit, nem rejti véka alá ballépéseit. Mindenközben pedig elkerüli, hogy egyetlen pillanatra is az áldozatszerep ingoványos, süppedős mocsarába süllyedjen.Ennél többet tartogat nekünk az élet, és ennél többet is érdemlünk - ha hajlandóak vagyunk elvégezni a munkát, azaz tenni önmagunkért. Számtalan kliense története is igazolja azt, hogy a legtöbb reménytelennek helyzetből van kiút, van továbblépés, van gyógyulás. 

 "Mindannyian találunk erőt és szabadságot, még a legrettenetesebb körülmények között is. Drágám, te vagy a felelős, úgyhogy vedd a kezedbe a felelősséget. Ne légy Hamupipőke, aki a könyhában ül, és valami lábfetisiszta fickóra vár. Nncsenek már hercegek, se hercegnők. Megvan benned minden szeretet és erő, magadban. {...}
A tudatunk mindenféle zseniális módot kitalál, hogy megvédjen minket. Az áldozatlét csábító pajzs, mert azt sejteti, hogyha mi magunk hibátlanok vagyunk, akkor a bánatunk kevésbé fog fájni. {...} Az áldozatlét hamis haladékot kínál, mert felfüggeszti és késlelteti a gyarapodást. Minél tovább maradunk benne, annál nehezebb kijutni."

Dr. Edie 12 leckét kínál nekünk. A tananyag csupa olyasmi, amivel a legtöbbünknek dolga van: áldozatlét, önfeladás, elkerülés, bűntudat, szégyen, feldolgozatlan gyász, félelem, ítélkezés, reménytelenség. Ahhoz, hogy szabadabbak és boldogabbak legyünk, először közel kell mennünk ahhoz, ami fáj, ami fogva tart. Edith Eva Eger nem festi rózsaszínre, ami sötét. Teljes egészében át kell érezünk, meg kell magunknak engednünk az érzéseinket. Közelmenni, atölelni mindazt, ami mi vagyunk, mindenünkkel együtt, majd kiszabadítani magunkat múltunk (és jelenünk) börtönéből. Ehhez ad 12 kulcsot a magyar származású pszichoterapeuta. 

És neki, aki megjárta és túlélte Auschwitzot, bátran hihetünk. Magyar zsidóként, holokauszt-túlélőként, bevándorlóként és édesanyaként ő aztán tudja, hogy az élet nem habostorta. Szó sincs semmifelé mérgező pozitivitásról vagy a fájdalmak tagadásáról. Hanem arról, hogy választhatunk: csupán reagálunk életünk történéseire vagy tudatos választ adunk.

"Ne vondd be  a fokhagymát csokoládával. Nem lesz jó íze. Ugyanígy nincs szabadság a valóság tagadásában, vagy abban, ha valami édessel akarjuk befedni. A remény nem a sötétségről való megfeledkezés. Hanem a sötétséggel való konfrontáció."

Ehhez erő kell és bátorság. Dr. Edie nem a tagadásra vagy a hurráoptimizmusra biztat. Egyetlen pillanatra sem tagadja, hogy keserves és rossz dolgok bármikor történhetnek. Ahhoz is bátorság kell, hogy ne csüggedjünk. Hogy legyen bátorságunk a reményt és az életet választani, bármi is történt vagy történni fog. 

Szabad választásunk van abban, hogy mit kezdünk az életünkkel. Természetesen örökre bezárhatjuk magunkat az áldozatszerep, a tehetetlenség és a múlt börtönébe. De dönthetünk máshogy is. Kezükbe vehetjük az irányítást. Ehhez az kell, hogy vállaljuk a felelősséget érzéseinkért, viselkedésünkért, cselekedeteinkért, önmagunkért. Senkinek nincs akkora hatalma, hogy helyettünk éljen, helyettünk cselekedjen. De nekünk magunknak megvan. Ez az ajándék.