Ez a gyűjtemény arról szól, amit ígér. A női szexualitásról. Nők írnak benne tabuk nélkül vágyaikról, tapasztalataikról, a testükről, a szexuális életükről. 

Elementáris erejű könyv.

Vannak benne nagyon jól megírt, szépirodalmi novellák és kevésbé jó írások. Ez a mű azonban elsősorban nem, vagy nem csak esztétikai szempontból érdekes. Hanem azért, mert 33 női szerző összesen 56 műben beszél vágyról, intimitásról, szenvedélyről, testiségről, szerelemről és erőszakról, prostitúcióról is akár.
Arról, hogy a nők hogyan élik meg a szexualitást, a (világ)rodalomban jellemzően csak férfiak tollából olvashatunk. És bár számtalan csodálatos, érzékeny alkotás született - mégis, minőségében más, ha egy női író ír ugyanerről a témáról. Autentikusabb.

"Nem szeretem azokat, akik jobban tudják, hogy mások mit éreznek. Mindig megdöbbentett, amikor valaki elkezdte magyarázni, hogy én voltaképpen mit érzek. Csodálkozom azon, hogy vannak akik egyáltalán belevágnak egy ilyen vállalkozásba, hogy megmondják, valaki más mit érez, vagy mit gondol, mikor én magam is gyakran tanácstalan voltam az érzéseimmel kapcsolatban."

Évszázadokon át általában a férfiak privilégiuma volt a női szexualitásról diskurzust folytatni, kutatni, "kezelni" is akár a (sokszor csupán feltételezett) diszfunkciókat. Gondoljunk csak a hisztéria nevű betegség orvoslástörténetben bejárt karrierjére, vagy akár arra, honnan, milyen epicentrumból kell kiindulna a női orgazmusnak. Felidézhetjük azt is, hogyan vélekednek tudós férfiak a nők vágyának természetéről, esetleg arról, hogyan is kellene nekünk, nőknek szülés közben éreznünk magunkat.

"Frédérique Leboyer szülész (a Frédérique itt férfinév), akinek szülésről szóló könyvét három évvel ezelőtt fordítottam magyarra, s aki tulajdonképpen arról próbált meggyőzni, miközben szülészeti tapasztalatait a keleti filozófiákkal vegyítve osztotta meg az olvasókkal, hogy nekem mint nőnek, ha valóban az vagyok, és még nem veszett ki belőlem teljességgel minden női ösztön (például tudok búgni a köldökömmel) és természetesség, a tolófájások során az orgazmusig kellene eljutnom. Ha nem jutok el, az azt jelenti, hogy valamit nem jól csinálok, ám ekkor se keseredjem el, ne hagyjam abba, szüljek csak szépen tovább, és élvezzem a dolgot, amennyire lehet, adjam át magam a bizsergető, édes lökéseknek, melyek ezúttal nem kívülről, hanem belülről jönnek, de ez igazán elhanyagolható különbség, szóval élvezzem a szülést." (Tóth Krisztina: Nagy vonalakban a női szexualitásról.)

Hála elődeinknek, azoknak a bátor nőknek, akik sokat tettek azért, hogy mára már jóval szabadabban beszélhetünk erről, rengeteg tabu leomlott, sok elmélet érvényét vesztette. Mégis... még ma is érezhető annak a hatása, ahogyan a nők szexualitásáról oly sok századon át gondolkodtak. Leírhatatlanul fontos, hogy nyíltan és bátran beszéljünk az élményeinkről, megéléseinkről akár az irodalomban is. Hogy lássuk, értsük, mennyire sokszínűek vagyunk és a sokféle tapasztalatunk egyaránt érvényes, elfogadható, rendben lévő.
Bátran ajánlom mindenkinek, aki nő, illetve ismer nőket.